Süveges Johanna Daniella
’48 márciusán
’48 márciusán
felemelték a hangjukat,
kikben gyűlt az indulat,
Felszabadítsák hazánkat.
Senki nem állhatta útjukat
mikor forradalmi láz égette arcukat,
hát így tették közzé tizenkét pontjukat
majd elindultak letörni a béklyókat.
A magyarság összetartott
együtt fogtak kardot, pajzsot,
hogy elhagyják a rabságot.
Petőfi, Kossuth s mások
képviselték az igazságot,
mi magyaroknak hozott
szabad országot.
Szabadságharc nem vész el soha
ugyanis elvetett magja,
termését meghozva,
lett ma független magyar haza.
A tenger
A tengerparton sétálgatva
Napkeltében s lementében,
azon gondolkodva elmélkedve,
hogy a tenger valóban ilyen gyönyörű-e.
Hullámok zenéje,
kedvessége s szelídsége
magához vonz szépsége,
engem érintésére késztetve.
Érzem a szél fújását,
látom az ég borulását,
villámok vad csapásait,
hallom dörgések ijesztő lármáit.
A tenger, mint oroszlán
büszkén hallatta hangját,
hatalmas hullámok mutatták
a tenger nagyságát.
Ijesztő volt mégis gyönyörű táj,
a tenger, a villámok mutatta látvány.
Hullámok az égig magasodtak,
majd hangosan összecsaptak.
A napsugarai minden erejüket bevetve
utat vájtak a sötét felhőbe.
S mikor már az eső csendesedett
a szivárvány színei lettek felfedezhetőek.
Gyönyörű volt ezt az egészet látni,
a tenger szépségét s nagyságát tapasztalni.
Elmélkedés közben újra felfedeztem
milyen csodálatos Földet teremtett az Isten.
A tüske nélküli süni
Volt egyszer egy süni,
ki más volt, mint a többi,
háta csupasz, tüske nélküli,
csúfolta is a többi:
csúnya kis tüske nélküli,
hogy merészeli magát süninek nevezni?
Ettől nagyon bánatos lett
s nyomban haza eredt.
Anyukája odament:
Kisfiam téged mi lelt?
Bánatod elmeséled?
Anya, miért nem vagyok olyan, mint a többi?
Miért vagyok tüske nélküli?
Fiam, ha olyan lennél, mint a többi
nem lehetnél egyedi.
Anyukája belátta
nem lesz boldog fiacskája,
míg nem lesz tüskés a háta,
így megvárta míg fiát álom átjárja,
majd belekezdett a nagy munkába.
A kabátot fenyőágból s borostyánból csinálta,
belül levéllel kipárnázta.
Reggel már alig várta,
hogy fiacskája megláthassa.
Mikor készült az iskolába,
anyja ráadta csupasz hátára,
ki meglepődve látta,
hogy tüskés a kabátja.
Nagy volt a boldogsága.
Hát, így lett tüskés a tüske nélküli süni háta.
Beteljesült az álma,
tüske került a tüske nélküli hátára.
Azóta is ő az egyetlen,
ki tüskés mégis tüskétlen.
Előttem az út
Előttem az út
merre visz, vezet engem?
Talán hegyre
mi rejt családot,
otthont vidámságot,
vagy mély völgybe,
hol találok sok harcot
s rémálmot?
Nem tudom mit tart a jövő,
de célom kitűztem
s hiszem elérhető,
hogy harcok árán is,
de megszerzem azt
mit számomra az élet tartogat.
Lehet az család, barát
siker s karrier,
küzdelem nélkül nem érhetem el.
Az ösvényen haladnom kell,
hisz vándorlok az életben
s tudom otthonom elérem egyszer.
Isteni csoda
Isteni találmány minden
mi terem a fán
s a felhő, a felhő festett ábránd
mit a Felséges keze,
ecsettel naponként visz az égre.
Találhat-e szebbet a világ?
Szemnek világa
ért-e téged nagyobb csoda,
mint napkelte látványa
s csillagok ragyogása
fénylik az éjszakába.
Gyönyörű az ég
s jég virága
fénylik a télitájba,
hol a medve a táncot járja
járva, járva a természet világába
gyönyörködve a csodába
mit Isten hozott világra
itt az emberi hazába.
Széles az Úr szeretete,
hisz mit kreált a Földre
mind azért végezte,
hogy kit teremt e környezetbe
öröm övezze szívébe
s kedvét lelje benne.
Csodálatos a tenger
s mint az ember
érzéseit nem takarja el,
háborog, kit vihar hergel,
napfényben mégis ellágyul
s hullámai hangja is elhalkul.
Meseszép a táj,
hol szem völgyet, s hegyet talál
s ott az ember rácsodál
arra milyen festői vidék
a madár zengte hegység,
s a tető, hol körbelátható e tájék.
Lélegzetelállító
s elkápráztató
mit szóval alkotott
s alkotó szóval létrehozott
A hatalmas Mindenható,
ezért hangozzék: „Ő méltó!”
Isteni csoda
a teljes Föld maga
s ki annak lakosa
az Urat magasztalja, áldja.
Kelt: 2019 04 25
