Ma már hajlamosak vagyunk nosztalgiával gondolni a Kádár-korszakra, különösen a ’70-8-as évekre, holott az zsarnokság volt, maga Kádár is proletárdiktatúráról beszélt – hangsúlyozta dr. Bódán Zsolt történész, a Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára osztályvezetője 2016. december 8-án az Orlai Petrics Soma Kulturális Központ Muzeális Gyűjteménye pincéjében berendezett Ítéletre várva – a megtorlás évei című kiállítása megnyitóján.

Dr. Bódán Zsolt kifejtette, a Kádár-rendszernek születése pillanatában nem volt társadalmi támogatása, még a rendőrségben, a katonaságban és a határőrségben sem bízhatott, hiszen ezeknek több tagja szimpatizált a forradalommal. Kádár a hatalomért a népét árulta el, és egyedül csak a szovjet tankokra számíthatott. December elejére felszámolják a munkástanácsokat és a forradalmi bizottságokat, és még novemberben elkezdik megszervezni a karhatalmat, ismertebb nevükön a pufajkásokat. Ez mindenre kapható különítmény volt, ezt vetették be a tüntetők ellen, ők tartják házkutatásokat, verik meg, illetve agyon a forradalmárokat. A volt ávósokból hamar megszervezik a politikai rendőrséget is, ’57 tavaszára kiépítik a besúgók hálózatát, ez egészen a ’80-as évek végéig működik. A Kádár-rendszer harmadik támasza az „igazságszolgáltatás”, felállították a statáriális bíróságot és a népbíróságok rendszerét, ezek pártutasításra működetek. Az 1848/49-es forradalom utáni megtorlás eltörpül az ’56-os forradalmat követő terror mellett.