Bemutatkozás

Békéscsabán született 1969-ben, de Mezőberényben lakik, és mezőberényinek vallja magát.  Az alkotással 2015-ben kezdett el komolyabban foglalkozni, amikor megírta az első könyvében olvasható Ég és Föld között című versét. Ekkor érezte először, hogy nem szabad abbahagynia az írást, mert az örömöt szerez számára.

 

A benne rejlő tehetséget más is észrevette, így jelenhetett meg 2016-ban első verseskötete Lelkem egy darabja címmel, majd 2017-ben a második könyve Mázli kalandjai 1-2 címmel, ez utóbbi gyermekeknek szóló verses mese. Mindkét kötet az United P.C. Kiadó gondozásában látott napvilágot. A kiadványok megvásárolhatók a kiadó honlapján, és rövidesen Mezőberényben is kaphatók lesznek.

 

 

Pipacs

 

Erdők mezők lágy ölébe,
Ringatózik csöndesen,
Fejet bólint a szellőnek,
Meghajol ő szelíden.

 

Vörös ruháját kibontja,
Fejét lassan emeli,
S a magasban tartva,
Illatával a levegőt frissíti.

 

Szépsége káprázatos,
De cseppet sem alázatos.
Illata emelkedik a magasba,
S gyűrött szirmai a szélben suhognak.

 

Vörösre festi a mezőt egy időre,
Szorgos méhek kedvelt pihenője.
Vadvirág a természet közepén,
Észre sem veszi mennyire tünemény.

 

Széppé varázsolja a mezőt,
Mint egy hatalmas vörös szőnyeg,
Téríti be a legelőt,
Közte néhány szarkaláb is kinő.

 

Nem irigy rá,
Hisz, szépíti az összhangot.
Mindig megcsodálhatod,
Mikor a Nap a legfényesebben ragyog.

 

Nem kér cserébe semmit,
Csak néha frissülő esőt.
Gyűrött szirmait a szél megrázza,
Lehullik, hogy újabb pipacs nyíljon,
Sokunk csodálatára.

 

 

 

Esőtündér

 

Kipp-kopp, ki kopog?
Ki veri az ablakot?
Esőtündér fürdik fenn,
Szürke szoknyája lebben.
Táncot jár a szellőtáncra,
Földig leér a szoknyája.
Perdül, fordul, ropja táncát,
Felhők körül imbolyog,
Szoknyájáról víz csorog.
Tündérkertet öntözi,
Míg csak tánca engedi.
Tündér lábak pihennek,
Napsugárban fürdenek.
Esőcsepp csillan a hajában,
Virul a nap mosolyában.
Tündérként szivárványt varázsol,
Színesen pompázik,
S a szellőtánc mindent felszárít.
Kipp-kopp, ki kopog?
Esőcsepp táncolt az ablakon.

 

 

Könyvkuckó

 

Van egy zug a szobában, 
Könyvkuckó a sarkában. 
Polcok terítik a falat, 
Majd leroskad a könyvek alatt.

Könyvkuckóban van egy ágy,
Kényelmes az olvasás.
A sok könyvben sok a betű, 
Mögötte nagy tudás repül.

Megbújik a lapok között, ha olvasod, előbújik, 
Betű tengeren hajózik. 
Ha összerakod a betűket, 
Millió történet lesz belőle.

Beférkőzik a fejedbe, 
Ott a sok kérdést megfejtve. 
Megkapod a válaszokat, 
Mindent, mire kíváncsi vagy.

Könyvkuckó így lesz barátod, 
Ha olvasol, mindig látod. 
Ott mindig megpihenhetsz, 
Ahogy a könyvek a polcon, 
Szépen sorban üldögélnek,
Alig várják érkezésed.

 

 

 

Ott a mókus

 

Ott a mókus fenn a fán!
Izeg-mozog, oly vidám.
Két mancsában mogyoró,
Télire harapni való,
Mert a mókus szorgos ám,
Élelmet szed, mit talál.

 

Ott a mókus fenn a fán!
Cikázik, mint a villám.
Farka vége kérdőjel,
Mint ha azt kérdezné; mit nézel?
Az ám, mert a mókus résen van,
Egy pillanat, és elillan!

 

Ott a mókus fenn a fán!
Odujából kandikál,
Nézi a terep tiszta-e már,
Fut, szalad egy újabb mogyoró után.
Kis pofáját tele rakja,
Úgy nyargal vissza az aduba.

 

Ott a mókus fenn a fán!
Néha szelíd, s meg-megáll,
De az érintést nem állja már,
Mert bátorsága inába száll.
Gyorsan szedi fürge lábait,
S újabb mogyoróval a szájában eltűnik.

 

Ott a mókus fenn a fán!
Fürge, mint egy kismadár.
Eltűnik a lombok között,
Egy pillanat, s máshol látod őt.
Kémlel egyszer jobbra, egyszer balra,
Ha veszélyt lát, máris elnyargal.

 

Ott a mókus fenn a fán!
Vidám, szorgos, nem lazsál,
Élelmét begyűjti előre,
Legyen elegendő belőle.
Télen abból vegetál,
Erőt gyűjt, míg jön újra a nyár.