Süveges Johanna Daniella

 

 

’48 márciusán

’48 márciusán

felemelték a hangjukat,

kikben gyűlt az indulat,

Felszabadítsák hazánkat.

Senki nem állhatta útjukat

mikor forradalmi láz égette arcukat,

 hát így tették közzé tizenkét pontjukat

majd elindultak letörni a béklyókat.

A magyarság összetartott

együtt fogtak kardot, pajzsot,

hogy elhagyják a rabságot.

Petőfi, Kossuth s mások

képviselték az igazságot,

mi magyaroknak hozott

szabad országot.

 Szabadságharc nem vész el soha

ugyanis elvetett magja,

termését meghozva,

lett ma független magyar haza.

 

A tenger

A tengerparton sétálgatva

Napkeltében s lementében,

azon gondolkodva elmélkedve,

hogy a tenger valóban ilyen gyönyörű-e.

 

Hullámok zenéje,

kedvessége s szelídsége

magához vonz szépsége,

engem érintésére késztetve.

 

Érzem a szél fújását,

látom az ég borulását,

villámok vad csapásait,

hallom dörgések ijesztő lármáit.

 

     A tenger, mint oroszlán

büszkén hallatta hangját,

hatalmas hullámok mutatták

a tenger nagyságát.

 

Ijesztő volt mégis gyönyörű táj,

a tenger, a villámok mutatta látvány.

Hullámok az égig magasodtak,

majd hangosan összecsaptak.

 

A napsugarai minden erejüket bevetve

utat vájtak a sötét felhőbe.

S mikor már az eső csendesedett

a szivárvány színei lettek felfedezhetőek.

 

Gyönyörű volt ezt az egészet látni,

a tenger szépségét s nagyságát tapasztalni.

Elmélkedés közben újra felfedeztem

milyen csodálatos Földet teremtett az Isten.

 

A tüske nélküli süni

Volt egyszer egy süni,

ki más volt, mint a többi,

háta csupasz, tüske nélküli,

csúfolta is a többi:

csúnya kis tüske nélküli,

hogy merészeli magát süninek nevezni?

Ettől nagyon bánatos lett

s nyomban haza eredt.

Anyukája odament:

Kisfiam téged mi lelt?

Bánatod elmeséled?

Anya, miért nem vagyok olyan, mint a többi?

Miért vagyok tüske nélküli?

Fiam, ha olyan lennél, mint a többi

nem lehetnél egyedi.

Anyukája belátta

nem lesz boldog fiacskája,

míg nem lesz tüskés a háta,

így megvárta míg fiát álom átjárja,

majd belekezdett a nagy munkába.

A kabátot fenyőágból s borostyánból csinálta,

belül levéllel kipárnázta.

Reggel már alig várta,

hogy fiacskája megláthassa.

Mikor készült az iskolába,

 anyja ráadta csupasz hátára,

ki meglepődve látta,

hogy tüskés a kabátja.

Nagy volt a boldogsága.

Hát, így lett tüskés a tüske nélküli süni háta.

Beteljesült az álma,

tüske került a tüske nélküli hátára.

Azóta is ő az egyetlen,

ki tüskés mégis tüskétlen.

 

 

Előttem az út

Előttem az út

merre visz, vezet engem?

Talán hegyre

mi rejt családot,

otthont vidámságot,

vagy mély völgybe,

hol találok sok harcot

s rémálmot?

 

Nem tudom mit tart a jövő,

de célom kitűztem

s hiszem elérhető,

hogy harcok árán is,

de megszerzem azt

mit számomra az élet tartogat.

 

Lehet az család, barát

siker s karrier,

küzdelem nélkül nem érhetem el.

Az ösvényen haladnom kell,

hisz vándorlok az életben

s tudom otthonom elérem egyszer.

 

 

Isteni csoda

Isteni találmány minden

 mi terem a fán

s a felhő, a felhő festett ábránd

mit a Felséges keze,

ecsettel naponként visz az égre.

Találhat-e szebbet a világ?

 

Szemnek világa

ért-e téged nagyobb csoda,

mint napkelte látványa

s csillagok ragyogása

fénylik az éjszakába.

 

Gyönyörű az ég

s jég virága

fénylik a télitájba,

hol a medve a táncot járja

járva, járva a természet világába

gyönyörködve a csodába

mit Isten hozott világra

itt az emberi hazába.

 

Széles az Úr szeretete,

hisz mit kreált a Földre

mind azért végezte,

hogy kit teremt e környezetbe

öröm övezze szívébe

s kedvét lelje benne.

 

 

Csodálatos a tenger

s mint az ember

érzéseit nem takarja el,

háborog, kit vihar hergel,

napfényben mégis ellágyul

s hullámai hangja is elhalkul.

 

Meseszép a táj,

hol szem völgyet, s hegyet talál

s ott az ember rácsodál

arra milyen festői vidék

a madár zengte hegység,

s a tető, hol körbelátható e tájék.

 

Lélegzetelállító

s elkápráztató

mit szóval alkotott

s alkotó szóval létrehozott

A hatalmas Mindenható,

ezért hangozzék: „Ő méltó!”

 

Isteni csoda

a teljes Föld maga

s ki annak lakosa

az Urat magasztalja, áldja.

 

Kelt: 2019 04 25